„Szabad a rajzoló kéz, mert szabad kezet kapott a rajzoló. De hát kitől kapott szabad kezet? Nos, véleményem szerint a Teremtőtől. Tőle kaptuk a «szabad kezet» és azokat a bizonyos talentumokat is – ki hogy és mennyit -, amelyeket nem szabad elásnunk. Tőle kaptuk a lelkiismeretet is, amely olyan gonoszul furdal, ha mégis elásnánk valamennyit azokból a talentumokból.
Ennek a szabad kéznek, szabad akaratnak a megharcolt vallása adja az ember méltóságát. Erre a méltóságra fenekednek kéjvágyból, bírvágyból, hatalmi tébolyból vagy csak egyszerűen szórakozásból oly sokan. És ha elvették a másik méltóságát, azt a vacakot, ami maradt, ki lehet hajítani, mint az únt babát.”
Rajzolni mindennel lehet, ujjunkkal a párás ablakra, bottal a porba, pisivel a hóba, palavesszővel a palatáblára, szénnel, krétával, ceruzával, tussal, tollal, náddal, vízzel, korommal, kávéval, borral, foggal, körmmel – egy szóval mindennel.
De hát miért rajzolunk?
Csak. Csak azért is.
Mindamellett és mindennek ellenére.
És addig is,
«Hogy látva lássanak,
hogy látva lássanak»”